Vészhelyzet (HBO Max)
A kórházas sorozatok már sok-sok évtizede rendkívül népszerűek, de egy sem volt talán akkora siker, mint az 1994 és 2009 között futott és összesen tizenöt évadot és 331 epizódot megélt Vészhelyzet. A népszerűsége nem véletlen, korábban egy televíziós produkció sem mutatta be olyan naturálisan és a maguk véres valóságában az életmentő műtéteket, az orvosi esetek általában izgalmasak voltak, a szereplők között pedig a drámai szálak is működtek.
Külön érdekes, hogy a széria annak a Michael Crichtonnak a fejéből pattant ki, aki a Jurrasic Parkot is írta, és furcsa az is, hogy bár a tizenöt év alatt millió színész tűnt fel a szériában fontos szerepben, közülük egyedül csupán George Clooney vált A kategóriás hollywoodi szupersztárrá.
Jóbarátok (HBO Max)
Nem sok ember van a világon, akinek a Jóbarátok címe hallatán ne jutna eszébe rögtön több tucat poén és emlékezetes epizód, az 1994-ben indult, tíz évadot megélt vígjátéksorozat igazi generációs élményt jelentett nemzedékek egész sorának.
Olyannyira, hogy a streaming-szolgáltatók a mai napig versenyeznek és elképesztő összegeket képesek kicsengetni, hogy szerepeljen a kínálatukban.
A siker nem volt véletlen, a hat New York-i fiatal mindennapjairól és csetléseikről-botlásaikról szóló szériában elképesztően jól működött a kémia a különböző karakterű és kivétel nélkül imádni való szereplő között. A színészeknek kereken a fele, Jennifer Aniston, Courteney Cox és Matthew Perry a mozi világában is szupersztárrá vált, és jól jellemzi, milyen sokat jelent a sorozat millióknak, hogy amikor utóbbi nemrég tragikus körülmények között meghalt, az egész világ egy emberként gyászolta.
Agymenők (HBO Max)
Az Így jártam anyátokkal mellett talán csupán a – borzalmas magyar címet viselő – Agymenők volt az egyetlen olyan vígjátéksorozat, amely képes volt betölteni a Jóbarátok által hagyott űrt. Pedig papíron nem kellett volna működnie, hiszen a szereplők igazi unalmas geekek, akiket csak a számítógépes játékok, a képregények, a sci-fik és fantasyk, valamint persze a saját tudományos pályájukkal kapcsolatos kérdések izgatnak, a csajozásban ügyetlenebbek aligha lehetnének. Azonban éppen a rendkívül imádni való szereplők bénázása elképesztő humorforrást biztosított, akárcsak a tematikából eredően a milliónyi popkulturális utalás, az alkotók pedig olyannyira elemükben voltak, hogy még az utolsó, tizenkettedik évadra sem fáradt el a sorozat. Szerencsére a zárás után sem kellett teljesen elbúcsúznunk az Agymenőktől, Az ifjú Sheldon címet viselő előzményszéria szintén nagy sikerrel fut és ugyancsak magas színvonalat képvisel.
Sírhant művek (Netflix)
Az alapkoncepció hallatán – az Agymenőkhöz hasonlóan – a Sírhant művek esetében sem gondolhatták sokan, hogy igazán sikeres lesz. Hiszen a történet aligha lehetne kevésbé populáris, egy temetkezési vállalkozásból élő, egyébként rendkívül diszfunkcionálisan működő családot követünk végig, és a sorozat rajtuk keresztül fogalmaz meg kérdéseket az életről és a halálról, valamint a gyászról és annak feldolgozásáról.
Ugyanakkor Alan Ball, az Amerikai szépség Oscar-díjas forgatókönyvírója a tőle megszokott éjfekete, olykor morbid humorral oldja fel a súlyos témákat és rendkívül magas minőségben.
A 2001-ben indult, öt évadot megélt széria egyike volt azoknak, amelyek nagyban hozzájárultak az HBO presztízséhez.
X-akták (Disney+)
Azok, akik a kilencvenes években voltak gyerekek – és a szüleik megengedték nekik, hogy nézzék –, valószínűleg mind be tudnak számolni egy-egy traumatikus élményről, amelyet az X-Akták okozott és utána jó néhány éjszakán keresztül alig tudtak aludni a rémálmoktól rettegve; legyen szó a híres Gumiemberről vagy az ufókról.
Ugyanakkor a régi sorozatokról szóló listánk talán egyetlen olyan eleme, amely nem öregedett jól, a két paranormális esetekre specializálódott FBI-ügynök, Murder és Scully esetei a maguk korában sokkolóak voltak, a mai megemelkedett ingerküszöb mellett azonban már nem túlságosan hatásosak. Jól érzékelteti ezt az is, hogy amikor 2016-ban, majd 2018-ban megpróbálták feltámasztani a szériát, már igencsak csekély érdeklődés övezte.
Twin Peaks (SkyShowtime)
Állítólag, amikor a kilencvenes évek elején vetíteni kezdték nálunk a Twin Peakset, egész egyszerűen elnéptelenedtek az utcák, amikor az új epizódot játszották, nemcsak Magyarországot, hanem a fél világot izgalomban tartotta, ki is gyilkolta meg Laura Palmert.
Mindez ma már teljesen elképzelhetetlen lenne, több okból is: egyrészt a streaming-szolgáltatók megjelenésével már lényegében nincs kollektív kortárs kultúránk, olyan hatalmas a választék a sorozatokból, hogy mindenki mást néz, másrészt egy ennyire kompromisszummentes széria képtelen lenne már ekkora közönséget megszólítani. David Lynch mindig az elvont, szürreális, szorongató álomlogika szerint építkező, nehezen követhető stílusáról volt híres, a Twin Peaksben pedig mindezt csúcsra járatta.
Az elit alakulat (HBO Max)
Az öt Oscar-díjat nyert és hatalmas anyagi és kritikai sikert aratott Ryan közlegény megmentését a mai napig minden idők egyik legjobb háborús filmjének tartják, mert bár a sztori igencsak naiv és hazug, korábban egy produkció sem mutatta be olyan brutálisan, véresen és realisztikusan, milyen is lehet a frontvonalban lenni, amikor minden irányból tüzelnek ránk. Steven Spielberg és Tom Hanks mindezek után egy még grandiózusabb projektbe vágott bele producerként szintén a második világháború tematikájában, csupán a kisképernyőn:
Az elit alakulat az egyik első olyan sorozat volt, amely látványvilágban felvette a versenyt a mozifilmekkel és nagyban járult hozzá ahhoz, hogy a televízióra már nem a nagyvászon kistestvéreként tekintünk.
A szakma és a nézők egyaránt imádták a szériát, az alkotópáros pedig először 2010-ben The Pacific – A hős alakulattal, majd 2024-ben A levegő uraival próbálta megismételni a sikert. Azonban nem jött össze nekik, jóval kevesebb nézőt vonzottak az említett szériák, és olyan brutális költségvetésből készültek, hogy azt lehetetlen volt visszatermelni.
Maffiózók (HBO Max)
Talán még sosem született olyan összeállítás minden idők legjobb sorozatairól, amelyben ne szerepelt volna a Maffiózók, ráadásul igencsak előkelő helyen. A huszonegy Emmy- és öt Golden Globe-díjat begyűjtött széria zseniális alapötletre épül: a történet főszereplője egy maffiavezér, aki mindent megtesz azért, hogy a környezete számára keménynek és határozottnak tűnjön, de saját magát nem tudja becsapni, így amikor szorongással összefüggő testi és lelki problémák kezdik gyötörni, kénytelen pszichológushoz fordulni.
James Gandolfini drámai játéka lenyűgöző a főszerepben, az általa alakított Tony Soprano pedig ma már egy lapon említhető a popkultúra olyan megkerülhetetlen és kultikus gengszterkaraktereivel, mint Tony Montana A sebhelyesarcúból vagy Don Vito Corleone A Keresztapából.
The Office (Netflix)
A szekunder szégyen kifejezés kapcsán ha sorozatot kell említeni, akkor sokak számára az elsők között ugrik be A hivatal. A papírértékesítési telephelyen játszódó széria az úgynevezett kínossági humorra épít, azaz miközben bemutatja egy iroda mindennapjait, a poénforrást a végtelenül alakoskodó, magukat halálosan komolyan vevő dolgozók, de különösen a vezetők, illetve azok kívülről nézve arcpirítóan kellemetlen viselkedése jelenti. A brit sorozat társszerzője és társrendezője, valamint a főszerepet is alakító Ricky Gervais azóta az egyik legsikeresebb stand-up előadóvá vált, majd amikor A hivatalt meglepő módon igencsak sikeresen és színvonalasan Amerikában remake-elték, az abban a karakterét eljátszó Steve Carell hosszú évekig az egyik legkeresettebb hollywoodi komikussá vált.
Szex és New York (HBO Max)
Alig van olyan sorozat, amelyet egyszerre övezne akkor szeretet és gyűlölet, mint a Szex és New Yorkot: sokaknak – különösképpen a női nézőket – elvarázsolta és felszabadította, mások a feminizmus végtelenül tolakodó manifesztációjaként tekintenek rá, és vannak, akik úgy tartják, a produkció nagyban hozzájárult a hagyományos párkapcsolatok és férfi-női szerepek háttérbe szorulásához. Mindezekkel kapcsolatban most nem foglalnánk állást, a hat évadot – valamint két mozifilmet – megélt sorozat sikere azonban azonban elvitathatatlan, ahogy az is, hogy generációk sorának határozta meg a gondolkodásmódját.
És nem csak a popkultúrára, de még a közgazdaságra is hatással volt, megalkották ugyanis az átlagkereset és az albérletárak viszonyát vizsgáló Carrie Bradshaw-indexet, viccesen reagálva arra, hogy a történet főszereplője blogolással képes fenntartani egy pofás New York-i albérletet, amely természetesen teljes lehetetlenség lenne a való életben.
Borítókép: X-Akták (Forrás: Disney+)
